PORCKOPÁS ÉS SPORT
Az artrózis lehet elsődleges (az életkor előrehaladtával kialakuló), és lehet másodlagos elváltozás, amelynek hátterében olyan tényező áll, amely az adott ízületre káros hatással bír. Voltaképpen, az élsportolással járó extrém mértékű vázrendszeri megterhelés is egy ilyen károsító tényezőként fogható fel.
Az emberi faj tagjai szinte felegyenesedésük óta küzdenek ízületi problémákkal, hát- és derékfájás, valamint a legkülönfélébb kéz- és lábpanaszok is jelentkezhetnek bárkinél.
A mozgásszervi panaszok között az ízületek porcainak kopásos megbetegedése (artrózis) a leggyakoribb kórkép, amely egy bizonyos életkor felett szinte mindenkinél jelentkezik valamilyen formában.
Mit nevezünk porckopásnak?
A porckopás folyamán az ízfelszínt borító tükörsima porcréteg fokozatosan elkopik, rostozódik, akár teljesen el is tűnhet. Egy idő után már az alatta levő csontszövet, valamint az ízület környéki ínak, izmok is károsodnak. Mindez az ízületek mozgáskorlátozottságával, esetleg kóros helyzetben történő rögzülésével, kényszertartással, és természetesen fájdalommal jár. A fájdalom kezdetben csak terhelésre jelentkezik, a nem szűnő, illetve nyugalomban (éjszakai pihenéskor) jelentkező fájdalom már kiterjedtebb károsodásra utalhat.
Az artrózis lehet elsődleges, ez gyakorlatilag az életkor előrehaladtával kialakuló elváltozás; és lehet másodlagos. Ez utóbbi nevét onnan kapta, hogy kialakulásának hátterében minden esetben jelen van valamilyen igazolt károsító tényező; egy sérülés, gyulladás, tumoros folyamat, vagy bármi, amely az adott ízületre káros hatással bír.
Káros vagy hasznos a sport?
Az élsportolással járó extrém mértékű vázrendszeri (s ez által természetesen ízületi) megterhelés egy károsító tényezőként fogható fel. Míg ugyanis a rendszeres, de nem túl megerőltető mozgás védelmet nyújt az ízületi megbetegedésekkel szemben, addig ez a fajta terhelés már ártalmas lehet.
Az artrózis, azaz ízületi porckopás az ízületek leggyakoribb betegsége, 40 felett szinte népbetegségnek számít. Bár kialakulásában a genetikától a környezetig számos tényező szerepet játszik, mozgással és az elhízás elkerülésével csökkenthető a mozgáskorlátozottság kockázata. Azonban az élsportolással járó extrém mértékű vázrendszeri (s ez által természetesen ízületi) megterhelés egy károsító tényezőként fogható fel. Míg ugyanis a rendszeres, de nem túl megerőltető mozgás védelmet nyújt az ízületi megbetegedésekkel szemben, addig ez a fajta terhelés már ártalmas lehet.
A bemelegítés fontos!
Sportorvosaik és edzőik utasítására, az ő felügyeletük mellett, számukra roppant fontos minden egyes edzés előtt a megfelelő bemelegítő mozdulatsorok elvégzése, és edzést követően ugyanígy a levezetések véghezvitele is. Táplálkozásukkal, rendszeresen közbeiktatott pihenőidőkkel maguk is sokat tehetnek porcaik védelmében.
Figyeljünk a porckopás tüneteire!
Mindezek ellenére, sok esetben még az aktív sportolói életszakasz alatt elkezdődnek az ízületi panaszok, és ezek a sportolói pályafutás befejeztével a legtöbb esetben csak fokozódnak. Nem egy esetben, az intenzív testedzés abbahagyásával igen komoly fájdalmak, és gyorsan végbemenő porckárosodások léphetnek fel.
Éppen ezért, még az aktív szakasz alatt rendszeres sportorvosi, szakorvosi kontrollvizsgálatok (képalkotók, labor) szükségesek, amelyek segítségével esetleg kiszűrhetők az éppen kezdődő porckopás jelei.
Lektorálta: dr. Kánai Zoltán
